Taníts kérlek...

2010 Május 12-én, délelőtt 10 órakor, Csíkszeredában hirtelen elhunyt Balogh Zsuzsa, született 1948 Március 22-én, Szinyérváralján.
Meghalt a legkedvesebb lény, ember, személy, nő, akit szeretek, szerettem.
S most azt kell el döntsem, élek még tovább nélküle, van-e értelme, vagy pedig, utána megyek...
Sok már úgy sincs hátra. Biztos azt mondta volna élj és próbálj boldogulni, nélkülem.
Hát ezért kérlek Kedvesem :

TANÍTS MEG ÉLNI NÉLKÜLED...

Hiába várlak...

Nem múlhat...

Soha

Egy szó, mely öl

Arcomba csapó,

durva ököl

Szívembe vájó

tíz éles köröm,

Hiába minden.

Ez börtönöm.

Álmaimat

Szerteszórja.

Hiába várlak

Sóhajtozva,

Szembe vágja:

Többé SOHA !

Lelkemben

Remény

szikrája

tétováz :

Talán nem is...

Visszajössz talán.

Ám a szó

keményen

Csap le oda

Nem jöhetsz vissza

Te már SOHA.

Írnék száz verset

Csodás költeményt.

Zenét szereznék.

Képeket festenék.

De mit használ

A szép versek

Ezernyi sora

Ha te elmentél,

S nem jössz már

vissza SOHA!

Egy régi dal...

Egy régi

dal, égi

dallam,

halkan

susog.

Zsong

bennem,

lelkemben

fáj a seb,

zokog.

Elment Ő.

Szeretőm,

kedvesem.

Otthona:

Temető.

Csak sírok.

Sírjánál

ott talál

majd engem,

a halál.

Hazudtál Orfeusz : Nem Eurydikéért mentél, csak utána...

Örökké...

Ha valaki megsért - majd kiengesztel,
És ha valaki elhagy - még visszatérhet,
De ha valaki meghalt - az már örökké tart.