A volt és van..

Éltem - éltünk, jól-rosszul, de éltünk, most már csak - vagyok.
Volt otthonom, melegség - most már csak egy lakás ahol eszek, alszok, vagyok.
Volt barátnőm, társam, feleségem, szeretőm - most már nincs csak  fekete sírok,  keresztek, és a bennem élő emlékek.

Mélyrepülés...

 Valamikor szárnyaltunk, szállunk a magasban, a szerelem, a szeretet, szeretkezés szárnyán, Vagy éppenséggel a harag, a féltékenységed röpítette  lelkünk a  végtelen messzeségbe... De most...Egyre nehezebb, már nincs ami röpítsen, nincs AKI röpítsen...

Nem vagyok vallásos. Nem nagyon hiszek  felsőbb, emberen túli hatalomba. Mégis, ha valami baj ér, akkor én is azt mondom : Jaj Istenem, máskor meg azt, hogy az Isten b ...ssza meg. És még így is szeret engem az öreg Isten. Mert „ a szenvedés Isten különös kegyelme, amelyet azokra küld akiket legjobban szeret „ .

Ült mellettem kisfiús, ám már fehéres-szürke hajával és büszke volt, hogy nemsokára már paróka nélkül is kimehet majd az utcára. S elmondta százszor, hogy szeret, és százszor megkérdezte, hogy szeretem-e, és azt is elmondta százszor, hogy sírok majd utána, és én nem mondhattam el neki, hogy már régóta csak sírok... mert...

És újra...