A volt és van..

Éltem - éltünk, jól-rosszul, de éltünk, most már csak - vagyok.
Volt otthonom, melegség - most már csak egy lakás ahol eszek, alszok, vagyok.
Volt barátnőm, társam, feleségem, szeretőm - most már nincs csak  fekete sírok,  keresztek, és a bennem élő emlékek.

Mélyrepülés...

 Valamikor szárnyaltunk, szállunk a magasban, a szerelem, a szeretet, szeretkezés szárnyán, Vagy éppenséggel a harag, a féltékenységed röpítette  lelkünk a  végtelen messzeségbe... De most...Egyre nehezebb, már nincs ami röpítsen, nincs AKI röpítsen...

Nem vagyok vallásos. Nem nagyon hiszek  felsőbb, emberen túli hatalomba. Mégis, ha valami baj ér, akkor én is azt mondom : Jaj Istenem, máskor meg azt, hogy az Isten b ...ssza meg. És még így is szeret engem az öreg Isten. Mert „ a szenvedés Isten különös kegyelme, amelyet azokra küld akiket legjobban szeret „ .

Ült mellettem kisfiús, ám már fehéres-szürke hajával és büszke volt, hogy nemsokára már paróka nélkül is kimehet majd az utcára. S elmondta százszor, hogy szeret, és százszor megkérdezte, hogy szeretem-e, és azt is elmondta százszor, hogy sírok majd utána, és én nem mondhattam el neki, hogy már régóta csak sírok... mert...

És újra...

November

Sírod földjét

Egyengetem kezemmel.

Simogatlak.

Kegyetlenség.

Nem tudom, talán csak véletlen volt....A temetőből ballagtam hazafele, s egy kutyakölyök szegődött mellém.. annyira kicsi volt, aranyos, barátságos... lehajoltam, megsimogattam, megvakargattam az állát..Hálásan tartotta, s oda is dörgölődzött hozzám.... Aztán, felálltam, s tovább indultam, de az apróság követett, ügetve megiramodott, de mikor látta nem akarom bevárni, akkor megállt, s csak szomorúan nézett utánam... Fájt a szívem otthagyni, de mit tegyek vele a panellakásban? Nem vagyok otthon, reggeltől szinte estig... összeszorítottam a fogam, és sietősebbre fogtam lépteim.

Valahogy így érzem én is magam: mint egy gazdátlan kölyökkutya, amelyik, hálásan dörgölődzik minden simogató kézhez....S aztán, otthagyják...

Ugyan, kölyökkutya... Csak egy kiöregedett, kóbor eb, amelyik félve közelít akkor is ha szép szóval hívják. S ha mégis odamerészkedik, megnyalná a kezet, mely csak egy csontot vet neki, de azt már nem engedik...Csak, otthagyják...