Tudja valaki hol vannak a Kolibri szigetek? Valaki járt már ott? Hallott valaki róla? Nem, nem hiszem. A Kolibri szigetek... A reménytelenség, az álmodozás, a kiábrándultság és a bánat parányi szigete. Piszkos-drapp környezetben egy fehér folt, amelyet a növényzet - jobbára virágok tarkasága színesít. Állatvilága szűkös, klímája szélsőséges. Lakossága csekély, és... nemrég felére csökkent. Most már elárulom : a Kolibri szigetek Csíkszereda nyugati felében, egy öreg panelház erkélyén található. Zsuzsa nevezte el így. Itt volt az Ő, a mi egzotikus világunk, tájunk. Tulajdonképpen mégis csak három sziget amelyet csak az idő egy szűk, keserves pillanata - és az elérhetetlenség választ el egymástól.
Már kora tavasszal, ha szép idő volt, kiállt egy-egy keveset, hogy a hosszú, hideg tél után magába itassa a nap melegét, nyáron meg ide ült ki napozni, hogy megkínzott bőrét gyógyítgassa. S a nyári estéken, amikor a lakás felhevült falai még sötétedés után is ontották a meleget, kiültünk beszélgetni, egy pohár sör mellett, vagy anélkül - megbeszélni a világ sorsát-dolgait, meg persze apró cseprő dolgokat: ki-kivel találkozott, a napi pletykákat, az esteli filmet, vagy mit is főzzön holnap, vagy csak úgy, csöndben, fogtam a kezét...
Nem, nem igaz. Esténként, ha fáradtan hazaérkeztem a munkából, s leültem ebéd-vacsorázni, azalatt váltottunk néhány szót, majd rövid ücsörgés a tv előtt... s nagyjából ennyiből állt a hét közbeni közös program. Sokkal jobb hétvégeken sem mindig volt...
A Kolibri szigetek
Az első sziget eltűnt, elmerült az idő, az elmúlás tengerében, s most itt maradtam a másik, az Után-szigeten könnyes-egyedül. Ő átment a harmadik, a Névtelen- szigetre, amely az elérhetetlenség ködébe vész s amelyről nincs visszaút, mert talán... nem is Kolibrihez hanem a Boldogok szigeteihez tartozik... és ott vár rám, hogy majd azután együtt éljük tovább örök-nemlétünk napjait...Néha álmaimban meg-meglátogat s ezek emlékének fájó-boldog simogatása segít elviselni mindennapjaim kínját – bánatát.
