2020. február 5., szerda

Ült mellettem kisfiús, ám már fehéres-szürke hajával és büszke volt, hogy nemsokára már paróka nélkül is kimehet majd az utcára. S elmondta százszor, hogy szeret, és százszor megkérdezte, hogy szeretem-e, és azt is elmondta százszor, hogy sírok majd utána, és én nem mondhattam el neki, hogy már régóta csak sírok... mert...

Nincsenek megjegyzések: