Telnek a napok, hetek, hónapok...Úgy érzem egyre távolodom tőle. Pedig itt van most is velem, mellettem, bennem...Telnek a napok, a hónapok... December keserves volt... Számtalan ünnep, nélküle - ünnep? Mikulás és Miklós, a fiam névnapja, aztán születésnapom... De a legkegyetlenebb a Karácsony - a szeretet ünnepe, mikor az akit szerettem, már nincs. Nagyon nehezen telt. Egész nap itthon. És minden pillanatban a régi karácsonyokra emlékeztem... Késő délután, feldíszítettem egy-egy fenyőágat a temetőben: egyet Zsuzsának és egyet Mira mamának. És - Karácsony este a gyerekekkel - apró ajándékok, beszélgetés, miközben a torkomban kaparászott valami, amit alig tudtam visszatartani, mígnem egyedül maradtam...
Ám éjszaka megkaptam a legszebb ajándékot. Eljött hozzám - álmomban... Csak egy egyszerű nap volt, sőt talán az ügyetlenebbek közül való. Eltörtem egyik kedvenc virágjának a cserepét, s ő megbocsájtott, vigasztalt,.. s főleg velem volt – vele voltam. Persze első felriadáskor még annyira élénk a kép, szinte tapintható a közelsége, de azután halványul, lassan elenyészik, s kezem csak a helyét simogatja, csak a könnyeim nedvesítik be a párnát...De ennél csodálatosabb ajándékot, nem is kaphattam volna...Kicsit - Zsuzsát kaptam...
Azután Szilveszter, egy új év kezdete, mikor az elmúlt esztendővel a reményeim is elmúltak ...S végre jöttek a munkás hétköznapok, a munka, a mindennapi bajok, apróságok, valamennyire lefoglalnak, hétvégeken azonban csak vele maradok, az emlékével, a bánatommal...
És február, Zsuzsánna nap, szomorú egy ünnep, s most mindjárt itt van a születésnapja, s már közeleg Május , az életem legszomorúbb napjának évfordulója... Telnek a napok, hetek, hónapok,...évek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése