Minek...?

Nincs értelme írni sem, akinek írni szeretném, az nem olvassa már... s így csak rólam szól: bánatomról, kesergésemről...azt meg minek. Éjszakánként, néha kiülök az erkélyre - már csak egy sivár erkély maradt belőle - és régi zenéket hallgatok, emlékezem, iszom és könnyezem... Hiába szeretném, próbálom elképzelni, hogy valahol van, lelke ott bolyong - egy pillangóban, talán a csillagok között, vagy a mennyországban, szeretném, de nem megy, tudom, hogy már nincs, csak bennem él még...Még vár rám egy teendő, de nincs hozzá bátorságom, kevés hozzá az erőm, hogy "elrendezzem" a ruháit, tárgyait,ott van minden szinte ahogy hagyta...S gyűjtöm a pénzt, szeretnék egy szép "öröklakást" - Kőkert 1692 szám , habár az is meddig tart? Pár évtized csupán, aztán...